Úgy is felfogható, hogy kirándulás az élet.
Kaland helyett. Persze, csak átvitt értelemben és persze, hogy legtöbbünknek
Hármashatár-hegynyi, vagy netán Gellérthegynyi. Valamikor nemrég az első tavaszi löket
engem is felcsalt egy közeli domboldalra, de már az első kaptatónál eszembe jutott az út.
Spanyolul: el camino. Szent Jakab útját ezer éve járják a zarándokok,
Saint Jean Pied de Port-tól Santiago de Compostela-ig, nyolcszáz kilométert tesznek meg
a Tejút alatt húzódó útvonalon. Felmerül a kérdés, mi hajtja, mi készteti az embert
magányában, esetleg társasággal ekkora gyalogút megtételére. Akik járták, sokkal inkább
lelki terhelésről számolnak be fizikai fáradtság helyett. Mert az út leginkább belső
keresés, bolyongás magunkon belül, a lét nagy kérdéseivel összhangban.
E könyv szerzője is bátorságot merítve - leginkább önmagából - végigjárta a sárga
kagylóval jelzett utat, hogy eljusson a világ végére - lelke mélyére -,
azaz a Santiagótól még 100 kilométerre levő Finisterréig.
A könyv megjeleníti a belső vívódást, a kapott felismeréseket,
s mindezt egyedi nyelvezettel. Ráébreszt, hogy kötőszavak nélkül,
körmondatok kerülésével is minden kifejezhető. A lényeg úgyis benne van.
-kóla-